A tegnapi nap folyamán volt alkalmam szemügyre venni Schmidt Pál fejedelmi autóját. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy volt lehetsőségem rá-rápillantanom, ugyanis a sofőr bácsik nem voltak kifejezetten barátságosak.

Sétálok, sétálok, "egyszer csak lecsücsülök"... Nem, nem így folytatódik a poszt. Egyszer csak észreveszem, hogy valami marha nagy bálna orra kilóg a többi parkoló autó közül. A lámpájának LED sorából kiszúrtam, hogy egy Audi A8-ashoz van szerencsém. Először szóhoz sem jutottam, csak gyorsan az égre emeltem tekintetem, ez idő alatt sikerült feldolgoznom a látottakat. Majd nagy bátran közelebb indultam, nagyon csalogattak a gyári, 19 colos, öt ágú felnik, az agyon krómozott első lökös, a full LED lámpái, a sötétített ablakai és a gyönyörű fekete színe. Nem tudom száz szálarékra biztosra mindani, hogy vajon L volt-e vagy sem, azonban annyi biztos, hogy felfigyeltem az igen vaskos hátsó ajtóra. Lelkesedésem alábbhagyott a sofőrök láttán, csak eloldalogtam, távolról figyeltem a kisbuszok és a többi készenláti autó között hőn szeretett nagymacskámat. 

Arréb találkoztam szintén egy kormány kocsival, JUR-os rendszámmal. A6 volt. Szegényen látszott az eltelt 5-6 év, nagyon megkopottam parkolt, jóval arrébb, mint a többi Audi.

Sötétedett, de sajnos nem volt alkalmam látni, ahogy felvillannak az A8 LEDjei, a konvoly még messze állt az indulástól, hiszen a rendezvény akkor kezdődött. Pedig nekem elhihetik, Kedves Olvasók, hogy nem mindennapi dolog úgy autózni, hogy egy full LED-es A8 suhan előttünk, mert: lámpái megvilágítják az utat, a kátyúktól a csillagos égig...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.